Az antenna egy darab a doboz tetejéből kiálló 50-ohmos koax-ból kialakított 1/4 lambdás sugárzó, hatásfoka a 4-5 szöröse a hasonló cuccoknál használt loop antennáknak.
A telemetria adó hatótávolsága 80 mW adóteljestmény esetén, vevőoldalon egy 0 dBM-es gumikuki antennát használva biztos nagyobb mint 1 Km. Az az, amíg a gép
szabad szemmel látható addig a telemetriát is használni lehet. A szerkezet az Easy Glider kabintetőbe befaragva így néz ki:
A tápot az akkumulátor balancer csatlakozójáról kapja, így az eredeti kábelezéshez nem kellett hozzányúlni:
A kabintetőből az antenna úgy áll ki, hogy azt a géptörzsre helyezés után a gép tetejére simítva, szigszalaggal lehet rögzíteni.
Így az esetek túlnyomó többségében vízszintes polarizációval ad, ezért a vevőantennát is célszerű vízszintesen elhelyezni.
A szerkezet azért van egyelőre a ketyerék helyett az érdekes rovatban, mert még nincs teljesen kész. Elsőnek ugye az adómodult kellett megcsinálni és
kipróbálni, a vevőegység majd csak most következik. Ez sem lesz kevés kaparás, minimum két mikrokontroller és és egy ISD hangchip kell
bele, nemcsak beszélni, fog, hanem soros port kimenete is lesz, a repülési adatok számítógépes rögzítéséhez, illetve a kijelzőmániás
elvetemültek örömére egy kijelzőt is meg fog tudni majd hajtani. A szoftverek megírása sem kis feladat, egyéb dolgaim is vannak
a bufferban ezért ez még egy kicsit várat magára. De addig is amíg ez elkészül, cuccot használható állapotba kellett hozni a tesztekhez.
Ehhez egy laptopot hívtam segítségül. A laptop soros portjára csatlakozik a vevő rádió, a laptopon 3 program fut ami lehetővé teszi
a telemetria használatát. Ezek megírása magasszintű programnyelveken csak néhány napot vett igénybe.
A vételi oldal agya a treceiver.exe , ez veszi és feldolgozza a rádiójeleket illetve kijelzi a vett frameket, a magasságot a variométert,
az akkufeszültséget, a használt rádiócsatornát, és az adómodul azonosítót.
Ha már az adómodul azonosítót emlegettem, lássuk mire is való az? A rendszer úgy lett kialakítva, hogy egy rádiócsatornán tíz ilyen készülék működhet
párhuzamosan egymás mellett. Az adók szinkronizálásának a hiányában ez azon a trükkön alapszik, hogy pszeudo random időkben rendkívül rövid frameket
sugároz a föld felé, így a csomagütközések száma minimális. Egy csomagot minden másodpercben kétszer is lead, így növelve annak esélyét, hogy egyik biztosan
földet ér. Ahhoz, hogy a vevő kiválaszthassa, hogy melyik csomag az övé, egy azonosítóra is szüksége van. Nos ez az elmélet, a gyakorlatban majd akkor
lehet kipróbálni, ha több készülék is meg lesz építve.
A formon van néhány beállító elem ezekkel lehet a tulajdonságait piszkálni. A treceiver TX ID-nál beállított adóazonosító csomagjait fogja csak venni.
A VAR 0 kipipálásakor a variométer 0 értéket mindig, VAR 0/5X kipipálásakor a variométer 0 értéket minden ötödik alkalommal küldi át
a vocaliser-nek. A VAR <=- és a VAR >= értékekkel beállítható, hogy milyen variométer értékek küldődjenek a vocaliser-nek.
A treceiver-hez kapcsolódó vocaliser teszi lehetővé a vett értékek kimondását. Ez a program csak egyszerű számokat mond,
nem használ prefixeket, hogy az információ minél hamarabb az ember fülébe juthasson.
A program összekapcsolódik a treceiver-rel a kapcsolatot a zöld színű keret jelzi. A kapott értékek a belsejében levő memoboxban
jelennek meg, ezeket természetesen mind ki is mondja a megfelelő hangon.
Pici extra még a projekthez, hamár laptopot használunk a trecorder.exe, ami szintén a treceiver-hez kapcsolódik és lehetővé teszi a repülési adatok
folyamatos rögzítését, vizuális megjelenítését és visszajátszását.
A form gördítőablakában három görbe látható. A legfelső a magasság a középső az emelkedési sebesség, az alsó az akkumulátor
időbeni változását mutatja. Az x tengely mentén 1 pixel 0.5 másodpercnek felel meg. Az egyszerre rögzíthető repülési időtartam
2 óra. A form alján levő varázsszem szine mutatja a treceiver-hez való kapcsolódás státuszát.
A tesztvevőegység most így néz ki az autó hátuljába bekukkantva:
A Rádió a gumikuki antennával a hátsó ajtó tetején, a soros kábelja szigszalaggal rögzítve az ajtóhoz, a laptop középen, kis zselés akksik
a rádió és a hangerősítőnek használt aktív hangfal táplálásához.
Eddigi tapasztalaltok:
A magasságmérésre egy barometrikus abszolut magasságmérő szenzort használok. A tartománykonvertálással elért felbontás lehetővé teszi
hogy a visszaállási pontosság 1m legyen, ezt az értéket 2-3 perc bemelegedés után valóban hozta a cucc. Ezt nyugodt időjárási körülmények
mellett teszteltem, hiszen a légnyomás mondjuk 3 Hpa-os változása már 25m differenciát okozott volna, meghamisítva a tesztet.
A repülőben HITEC dual conversion QPCM vevőt használok, a tesztrepülések alatt a 200 mW telemetria adóteljesítmény mellett
sem tapasztaltam semmilyen rádiózavart 35 MHz-en.
A rádióvevő a repülőgép láthatósági tartományán belül folyamatosan vette a frame-eket, 80 mW adóteljesítmény és 0dBm-es vevő
antenna használata mellett.
A beszéddel eljuttatott információ rendkívüli hatékonysággal működik. A különböző hangok által mondott értékek szétválasztását
és a prefixek visszahelyettesítését egy 3 perces repülés alatt meg lehet szokni. Nagyon jó érzés a gépet végig bámulva ismerni a főbb
paramétereket. Tök jó volt, hogy tudtam mennyi cufla van még az akksiban, meddig lehet még repülni vele. A variométer meg egyenesen azt
tudatta velem, hogy milyen bénán csinálom a szűkebb fordulókat.
A szerkezet így félkészen -a laptopos vevőmegoldással- is jól használható, egyetlen hátránya, hogy sok cuccot kell magammal vinnem :-)
Köszönet
- Kostka Zsófinak, Rudolf Ágotának és Markgruber Dávidnak projekthez adott beszédhangokért
- Szentpéteri Gábornak a végfok beállításáért és beméréséért
- Fettik Zolinak a random csomagadási ötletért, meg hogy nem hagyta a projekt közben túlságosan elszállni az agyam
