Amikor vevőről beszélek, tulajdonképpen a rádióvezérlő és a végrehajtásvezérlő elektronikát értem
ez alatt, mivel a
rádió részt itt
már tárgyaltuk. Ennél a 10 csatornás vevőnél az első 8 csatornát szervók, a 9. csatornát DC motor, a 10. csatornát
pedig digitális kimenetek vezérlésére használjuk. Ennek megfelelően az RXC rádióvezérlő mellé 1 SEC, 1 DMC, és egy
DOC áramkört kell felhasználni ennek a funkcionalitásnak a megvalósításához. A vevőt úgy fogjuk megépíteni, hogy a dobozából
kilógó tüskecsatlakozókra közvetlenül rá lehessen kötni a szervókat, a DC motor vezérlő teljesítményelektronikát és a
digitális kimeneteket, amikkel különböző kapcsolófokozatokat lehet vezérelni. A további vezérlő IC-k csatlakozásához
egy a dobozból nem kilógó tüskesor (CS13 EXT) szolgál. Ezekre újabb szervók, vagy DC motor vezérlők kapcsolhatók, tehát
a továbbfejlesztés lehetősége így nem vész el. Az RXC-hez egy BCD kapcsoló tartozik, amivel a rádiófrekvenciát állíthatjuk be.
Az összes IC bemeneteit 1K-s ellenállásokkal a földre kötjük, ezzel elkerülve a bemenetek lebegését. Az RXC
amikor feléled, akkor olvassa be egyszer a BCD kapcsoló állását, így a frekvencia átállításához "reboot" szükséges. Az RXC
ellenőrzi a vevő működését, és ha hibát talál az autoreset lábát (ARS) földre húzza, miáltal a T1 tranzisztor
pozitív impulzust ad az IC reset (RST) lábára. Ettől a vevő fölprogramozása ismét megtörténik. Az ellenőrzéshez
az RXC-nek értelmes csomagokat kell vennie, tehát az adónak bekapcsolva kell lenni a vevő feléledési periódusában.
Amíg a kommunikáció nem állt össze, addig a piros led világit a vevőn, a zöld villogása pedig jelzi, hogy a kapcsolatfelvétel
folyamatban van. Ha a kapcsolat él, akkor a piros led kialszik, és a zöld led folyamatosan világít. Ha az adón a TX kapcsolót kikapcsoljuk,
akkor a zöld led kialszik, és minden végrehajtásvezérlő tárolja a legutolsó csomagban kapott információkat. Ezután az adó
bekapcsolásakor - ha azon frekvenciát nem váltottunk - a kapcsolat újra tovább él, a kapcsolatfelvételi periódus nem játszódik le,
csak ha a vevőt is kikapcsoltuk.
A vevő kapcsolási rajza csak első látásra tűnhet bonyolultnak, egyébként egyáltalán nem az. Gyakorlatilag az RXC
egyik oldalára a rádiót, a másik oldalára a végrehajtésvezérlőket, a végrehajtásvezérlőkre meg a kimeneti csatlakozókat
kell rákötni. A rádió az RXD, ALE, DAT, CLK vonalakon, a végrehajtásvezérlők az ISB, EAN, XCLK vonalakon kapcsolhatók az
RXC-hez. A végrehajtásvezérlőknek van egy külön reset áramköre (C2), ami a bekapcsoláskor ad pozitív impulzust az RST
vonalon. Ez a reset független az RXC resetáramkörétől (C1, T1), így a végrehajtásvezérlők élesztése a bekapcsolás
után csak egyszer történik meg. Az RXC által előállított órajelet az XCLK vonalon minden végrehajtásvezérlő
megkapja. A végrehajtásvezérlők működését az EAN vonalon engedélyezi az RXC. A MOC a CS1,2,4,8 vonalakon a 9-es,
a DOC a CS1D,2D,4D,8D vonalakon a 10-es csatornára van fixen jumperelve. A ZS1,2 illetve a DS1,2 vonalakon igazi jumper van. Ezekkel
a motorvezérlés üzemmódjait állíthatjuk be. A vevő nem elhanyagolható része a rajz alján látható kapcsolóüzemű
tápegység ami lehetővé teszi, hogy a 7-36V tartományban üzemeltethessük a vevőt.
Az áramkör vegyesen tartalmaz SMD és hagyományos alkatrészeket. A full SMD felépítés a tápegységben használt alkatrészek
miatt nem lehetséges. Mivel a csatlakozók száma és a tápegység alkatrészei határozzák meg alapvetően a legkisebb előállítható
méretet, az SMD IC-k használata nem indokolt. Ezekből is felépíthető lenne a dolog, de ez esetben is a méret csak
legfeljebb a 3/4-ére lenne zsugorítható, egy minimum négyrétegű panelen. A kereskedelemben kapható dobozok is határt szabtak
a miniatürizáló dizájnolásnak, így az itt látható felépítés mellett döntöttem. Mivel egyébként is a brutálisabb méretű modellekhez
vonzódom, nem különösebben zavart a 100x60x25 mm-es befoglaló méret. Ha valaki indíttatást érez a kicsinyítés iránt, a kapcsolási rajz
alapján újratervezheti, az RXC430 Chipset vevőhöz tartozó elemei SMD kivitelben is léteznek.
A panel beültetését az SMD ellenállásokkal és kondenzátorokkal kezdjük, és forrasszuk be a tranzisztort meg a kvarcot is. A
kvarc alá kartonpapír szigetelőt kell helyezni. Ezután jönnek az IC foglalatok,
amik szépen elférnek az ellenállások felett. A következő művelet a CS9 és CS20 beforrasztása, majd a panel szélén
levő tüskecsatlakozók illetve a CS13 következnek. A tápegység elemeit a dióda kivételével a panelre fektetve kell szerelni.
Legvégül a rádiópanel csatlakozója, a CS12 következik, amit viszont forditva kell behelyezni a panel forrasztási oldalára úgy,
hogy a tüskék a CS13 felé álljanak. Célszerű a beültetési magasságot a vevőpanellel együtt kipróbálni. A beforrasztás
az alkatrész oldalon történik. A beültetett panel így néz ki:
A dobozolás viszonylag egyszerű, mert a vevőpanel a 100x60x25 mm-es mőanyag dobozhoz lett tervezve. Ezt a dobozt kettépattintjuk
és a vevőpanelt ráhelyezzük az egyik felére. Ezen bejelöljük a csatlakozók helyét, majd a panelt kivesszük, a dobozt
összecsukjuk és átrajzoljuk a jelöléseket. A dobozt újra szétpattintjuk és a bejelölt részeket tűreszelővel, vagy
miniflex-el eltávolítjuk. A miniflex-et állítsuk a legkisebb fordulatra, mert különben a műanyag megolvadhat. A panel ezek után
visszahelyezhető, rögzítést nem igényel, majd a rácsukott dobozfedél megfogja. De még a lecsukás elött a két lednek, a BCD
kapcsoló szárának és az antenna és az ellensúly csatlakozó csavarnak fúrni kell egy-egy lukat. Az antenna csavar illetve az ellensúlycsavar doboz
belsejében levő részéhez forrfület rögzítünk, és ezeket egy darab dróttal összekötjük a rádiópanel antennabemenetével illetve a GND-vel.
A vevő két szervóval így fest a bedobozolás után (Az ellensúly csatlakozó csavar nem látszik a fotón, mert a doboz túloldalán van):
