A műszer bekapcsolás után kalibrálja magát, ezután mérésre kész. A
MODE gombbal választhatunk üzemmódot (Capacity, Indutctivity,
Calibration), majd behelyezzük a mérendő alkatrészt a
mérőcsatlakozóba. A START gombbal indítjuk a mérést. A mérés
után a műszer kijelzi a mért értéket. A Calibration módban a műszert
újrakalibrálhatjuk a START gomb megnyomásával. Erre akkor van szükség, ha bekapcsolás után
behelyeztük vagy kivettük az SMD mérőtüskét a mérőcsatlakozóból. Kis kapacitásértékek
mérésénél ( Cx<20pF ) a műszer a mérés pontosítása érdekében a
mérés után kiveteti az alkatrészt a mérőcsatlakozóból ( Erre a kijelzőn megjelenő
"Get out Cx, START" felirat figyelmeztet ),
majd a START gomb megnyomása után a pontosítást elvégezve írja ki a mért
értéket.
Az SMD alkatrészek mérése a mérőcsatlakozóba helyezett hajlított tüskepár segítségével
lehetséges, amihez a horonnyal ellátott mérőszorító alulról nyomja hozzá az alkatrészt.
Így néz ki a műszer működés közben.
Néhány gondolat a tekercsekről:
a tekercshuzal:
a tekercs:
A nagyfrekvencia a vezetőnek mindíg a keresztmetszetén halad, így kritikus
a tekercs anyaga, felületének minősége. Elérhető ára és jó tulajdonságai
miatt a réz vezetők terjedtek el leginkább. VHF sáv felett azonban az
ezüstözött felületü anyagok, vagy akár színezüst, arany huzalok is
használatosak.
A különböző műanyagok -bár elektromosan szigetelőnek tartjuk őket- szintén
vesztességeket jelenthetnek. Mivel gyakran szén tartalmúak, vagy
megszívják magukat a levegő páratartalmával, erősen leronthatják a tekercs
jóságát.
A kis méret érdekében vasmagokkal is csökkenthetjük tekercseink méretét,
azonban nem mellékes, hogy milyen frekvenciára, mekkora teljesítménnyel
használjuk majd a készítendő áramköri elemet. Ma már a vasmagok széles
skálája elérhető a kereskedelemben. Mielött hozálátunk a tekercs
készítéséhez lapozzuk fel a katalógusokat, vegyük szemügyre a vasak adatait,
ezzel sok későbbi kellemetlenségtől kímélhetjük meg magunkat.
A nem megfelelően megválasztott anyag, szigetelés, vagy túl kis átmérő
hozzáadott rezisztív vesztességet jelenthet. A helytelenül megválasztott
serleg használata, hosszú leágazások, vagy nem megfeleloen méretezett
huzalátmérő-tekercsátmérő-menet térköz viszony kapacitív veszteséget
jelenthet. Ilyenkor a tekercsünk önmaga már nem csak induktivitás, hanem
L-R-C kör, mely meglepő eredményeket mutat, ha ideális induktivitásként
akarjuk megmérni.
Egy ideális rezgőkör karakterisztikáját összehasonlítva egy
"vesztességekkel tarkított" rezgőkörével látható, hogy a görbe
meredeksége a vesztességek miatt csökken, a sávszélesség jelentősen megnő,
majd, ha tovább szaporítjuk a "parazita" elemeket, lassan a rezonanciafrekvencia
meghatározása is gondot okoz majd, és a rezgőkörünk alkalmatlan lesz szűrésre
vagy akár egy oszcillátor működtetésére is.
Nem elhanyagolható szempont az elkészítendő tekercs mechanikai kivitele sem,
hiszen ha a menetek egymáshoz képest valamely mechanikus erő következtében elmozdulnak,
akkor az szintén lényeges induktivitás változáshoz vezet. Jó példa erre a műszer működésének
ismertetésénél található 31-nH légmagos tekercs, amit elég ha 0.2 mm-rel összéb nyomunk vagy kinyújtunk,
vagy felmelegítjük hajszárítóval és lehűtjük induktivitása lényegesen megváltozik, sőt
elérhető olyan állapot is, amikor már induktivitása nem is mérhető.
A fentiekből az is következik, hogy a tekercseknél egy bizonyos jósági értéket el kell ahhoz érni,
hogy az induktivitásuk mérhető legyen.
Mekkora a legkisebb érték amit ezzel a műszerrel sikerült megmérni?
A műszerrel kapcsolatos további hasznos információkat itt találod:
A műszer mérési elve és kapcsolási rajza
A műszer összeállításához szükséges technológiai leírás
A műszerben használt alkatrészek listája
A műszerben használt alkatrészek dokumentációi
© HA5AST
|
Főoldal