Nagy előnye, hogy tulajdonképpen mindent lehet vele vezérelni, de mégis csak annyi hardver kell bele, ami az adott vezérlési feladathoz feltétlenül szükséges. Ezt a moduláris felépítés biztosítja, ami itt azt jelenti, hogy nem egy nagy panelon van mindenféle vezérlőelem, hanem a különböző perifériákhoz tartozik egy-egy vezérlő kártya. A kártyák kombinálásával a legtöbb home-made vezérlési funkció megvalósítható. Ezekből a kártyákból maximum 8 rakható bele egy ilyen dobozba. Ha a vezérlésed olyan, hogy csak reléket kapcsolgatsz, akkor csak digitális out kártyákat raksz bele, ha csak DC motort akarsz vezérelni, akkor egy DC motor vezérlő kártya kell, ha gombokat akarsz nyomogatni, aminek hatására RC szervók golyókat guringatnak egy asztalon amik ha nekiütköznek a falnak azt mikrokapcsolók érzékelik, akkor pedig egy digitális input/output és egy RC szervó vezérlő kártya kell.
Az interfészhez egy olyan okos driver tartozik, ami elfedi a felhasználó elől a hardver mélységeit. A cucc plug and pray, (az az dugd be, majd imádkozz), tehát felismeri a slot-okba bedugdosott kártyákat. Ezek alapján a hardver konfigurálása automatikusan megtörténik. A driverhez TCP/IP socketen csatlakozhatsz, és végtelenül egyszerű TEXT formátumú parancsokkal utasíthatod a perifériákat a dolguk elvégzésére. Ebből az következik, hogy kedvenc vezérelendő berendezésedhez olyan programnyelven írsz vezérlő programot, amilyenen csak akarsz. Egy dolgot kell csupán tudnod, azt, hogy az adott programnyelven hogyan kell csinálni a socket kezelést.
A socketre való utalásból sejthető volt már, hogy a szerkezetnek természetesen IP címe van, 100MBit LAN-on csatlakoztatható a drivert futtató számítógéphez. Megszűnnek a térbeli határok, a vezérelt berendezés lehet itt a szobádban, a vezérlés meg egy amerikai szerveren is futhat, ha úgy akarod.